Mit is jelentenek ezek a fenti kijelentések? Nézzük meg alaposabban.

Milyennek hallod a saját hangodat? A legtöbben azt mondják: nem szeretik visszahallgatni magukat. De kötelezően így kell lennie? vagy meg tudjuk szeretni a saját hangunkat? És mi vezet el odáig, hogy megszeressük a saját hangunkat?

Szerintem fontos szem előtt tartani, hogy a beszédünk szorosan a személyiségünk része, ezért az is nagyon fontos, hasznos, hogy tudjunk vele azonosulni és ne halljuk idegennek, sőt azt érezzük, hogy a beszédünk, hangunk valóban minket tükröz :)

Hozzátartozik az eddigiekhez, hogy a saját hangunkat csontvezetéssel halljuk, mások hangját viszont a levegőn keresztül. A videókon tehát a saját hangunk is légvezetéssel halljuk és gyakran emiatt IS idegennek tűnik.

Most csak a hangra térünk ki, nem az egész metakommunikációs és kommunikációs rendszerünkre, habár nagyon fontos, hogy az azt alkotó legóelemek összhangot mutassanak. Hiszen ha nincsenek összhangban az szintén hozzájárul ahhoz saját magunk visszhallgatva, visszanézve idegenül hatunk.

Hogyan születik a hang?

Egy kis anatómiai utazásra hívlak titeket, ahogy olvassátok a szöveget kövessétek a levegő útját magatokban is.

Folytassuk a levegő útját. Már tudjuk, hogy a rekeszizom és a bordaközi izmok elképesztő jelentőséggel bírnak kipréselik a levegőt a tüdőből, amely így a légcsőbe jut. A légcső kb. 10 cm, porcokból álló cső, majd a gégébe jut, ahol vannak a hangszalagok. A légcső felső része kiszélesedik — itt található a gége, a hangszalagok otthona.

A gége több porcból, ízületből, szalagból, izomból áll, ezért képes mozogni, emelkedni és süllyedni, például nyeléskor. A hangadásban különösen fontos szerepük van a gége kannaporcainak. Ezek mozgatják a hangszalagokat attól függően, hogy lélegzünk, beszélünk, suttogunk, éneklünk vagy éppen köhögünk. A hangszalagok két oldalt helyezkednek el, közöttük található a hangrés. Ennek mérete folyamatosan változik, és ez hatással van a hang mélységére. Pl: a pubertás során a gége mérete megnő és ezzel együtt a benne lévő hangszalagok hossza is, ezért változik a hangmagasság és növekedési időszakban még változékony-bizonytalan a hangmagasság. Ezt mindannyian ismerjük. Lányokat és fiúkat is érinti, csak a fiúknak nagyobbat változik a gége mérete így a hangmagasságuk is jelentősebben mélyül, mint a lányoknak.

Fontos, hogy megtaláld az egyensúlyt a kiáramló levegő ereje és a hangszalagok záródása között. Ezt könnyű elmondani, mint feladat annál nehezebb megérezni. Ez szintén gyakorlást igényel és kitartó munkát. Így tudsz majd hosszabb ideig rekedtség nélkül beszélni. A zárt hangszalagokat a levegő is rezgésbe tudja hozni. Amikor a hangszalagok megfelelően záródnak (tartós rekedtség esetén ezt már nem lehet elmondani), a felfelé áramló levegő megrezegteti őket, és megszületik a zönge vagyis a hang. Fontos, hogy a levegő ereje és a záródás ne legyen se túl gyenge, se túl erős.

Tipikus hibák

• Ha a levegő túl erős, de a zár gyenge, a hang levegős, bizonytalan lesz, hehezetes beszéd lesz, ez a hang nem jól hallható, nem jól hangosítható hang lesz.
• Ha a zár túl feszes, a hang szorított képzésűvé válik, és hosszabb távon rekedtséget is okozhat. És a túl feszítésből keletkezik egy nyálkahártya, hangszalagcsomó, ami viszont azt okozza, hogy nem tud záródni a hangszalag így kész a tartós rekedtség.

Tehát sem túl feszesek, sem túl renyhék nem lehetnek a gége izmaink és a hangszalagok zárása. Akkor ideális a hangindítás, ha a hangszalagok nyugodtan, finoman záródnak össze, és a hang lágyan indul. Ehhez pontos légzésre és felesleges izomfeszültség nélküli működésre van szükség.

Bizony a testben megjelenő izomfeszülések megjelennek a hangképzésben is. Ezeknek a hangban jól hallható sokszor látható jelei is vannak.

A gégében keletkező hang ezután továbbhalad a test rezonáló üregeibe: a mellüregbe, a garatba, az arcüregekbe és a koponyaüregekbe. Ezek hangosítják a hangot, gazdagabbá és teltebbé teszik. Minél több rezonáns üreg kapcsolódik be egyszerre, annál tisztábban csengő, szebben zengő lesz a hang. Egyre inkább megvalósul, hogy hangszerként működik a testünk.

Ezeket a rezgéseket akár kézzel is érezheted. Ha ezek közül csak egy működik, nem kaphatunk felhangokban igazán gazdag hangot. Gyakori példa a „csak egy” működikre, hogy az arcüreg rezonál vagy a mellüreg arcüreg nélkül, mindkettő tipikus hangadásokat produkál. A rezonáns üregek bekapcsolódását kézzel is ellenőrizheted, az erős rezgés kitapintható, de gyakorlást igényel a megfelelő feladatok mellett.