2 hetes beszédkihívás

Mielőtt belevágsz

Üdvözöllek a 2 hetes beszédkihíváson!

A kihívásokat minden második nap reggelén kapod meg. Egy-egy gyakorlásra szánj 20–20 percet, csendes, nyugodt helyen, és szükséged lesz tükörre is, legjobb ha teljes alakos.

Arra biztatlak, hogy a 2 hetes beszédkihívás során – a gyakorlatok végzése közben – fordulj önmagad felé elfogadással.

Tekints nyitottan az aktuális beszéd állapotodra és alakítsd ki a fejlődés iránti igényedet és rugalmas szemléletedet a változáshoz :) Gyűjtsd a tapasztalataidat testeddel kapcsolatban a gyakorlatok közben, hiszen az egész testünk beszél. A testérzetek nagyon is fontosak a beszédtechnika tanulása során.

Az első feladatod: egy rövid videó magadról

Első körben arra kérlek, hogy készíts maximum egy perces videót, ahol közel van a kamera az arcodhoz, mellkasod feléig legyél benne a videóban. A kamera egy vonalban legyen a szemeddel. Legyen megvilágítva az arcod. Ne vedd fel többször, hogy a legjobb variációt gyakorold be, hanem spontán beszélj valamiről, ami közel áll hozzád vagy amiről szívesen beszélsz. Ezt a videót küldd el nekem :) IDE!

Ez azért fontos, hogy lássam honnan indultál ki. Persze a videóban előjövő problémák az életben még sokasodhatnak vagy pont a videóban nem jönnek elő, mert azok bizonyos kommunikációs folyamathoz kötöttek, de erre is lesz alkalom, hogy ezeket megbeszéljük egy online alkalmon, ami a 2 hetes kihívás után lesz, amire már most jelentkezhetsz biztosítva a választott helyedet.

Ezen az alkalmon azt is megbeszéljük, hogy miben segített a 2 hetes kihívás, mit figyeltél meg magadon gyakorlások közben és én is elmondom azt, hogy mit látok a beszédeden, kommunikációdon. Mi az ami esetleg szerelésre vár még és mi az ami rendben van. Mi az, ami kitűnik a beszédedből és nem illik bele az összképbe pl.: túlzott artikuláció vagy az, hogy nem a saját hangodon beszélsz VAGY van-e olyan terület, ami szinte alig érvényesül (pl.: levegőhasználat vagy hangmagassági váltások) és érdemes rajta alakítani.

A megfelelően használt és adagolt beszédlégzés nélkül nincs jó beszéd minőség. A beszéd légzést érdemes külön említeni és elkülöníteni az élettani légzéstől. A tüdő nem csak az élettani funkciót látja el, hanem a beszédszerv része is, ez igaz a többi beszéd szervre is, hogy megosztottan lát el élettani funkció és a beszédszerv része is pl.: a gége vagy a nyelv.

A tüdő passzív szerv és működése nagyon függ attól, hogy a tüdőt mozgató izmok mennyire vannak bekapcsolódva a beszédlégzés folyamatába illetve a légzés minőségéből az is kiolvasható, hogy milyen idegrendszeri állapotban vagy, mennyire vagy feszült vagy ellazult vagy folytott.

A beszédben részt vesz többek között a tüdő és a rekeszizom, a légcső, a gége (benne a hangszalagokkal), valamint a garat, az orr- és a szájüreg. Ezeknek a szerveknek az elsődleges feladata mint említettem nem a beszéd, de képesek ezt a funkciót is ellátni.

A beszédlégzés folyamatát viszonylag könnyű megérteni és megérezni, de ettől még nem válik automatikussá. A valódi cél az, hogy a helyes légzés gyakorlással beépüljön, és magától működjön. Ha túl korán abbamarad a gyakorlása, akkor nem tud beépülni a használatba.

Helyes légzés nélkül NEM LEHET tartósan, erőlködés nélkül, egészséges és ez egyik legfontosabb, hogy SAJÁT HANGON beszélni, tehát a légzés hatással van minden erre épülő beszédtechnikai eszközre a hang minőségére, annak intonálására az artikulációra és az egész kifejező készségre.

A belégzés vagyis pontosabban a levegő beáramlása megtörténik abban az esetben, ha a száj nyitás megfelelő és a beszédre szánt levegő eltávozott a tüdőből, mindez a nyomáskülönbség kiegyenlítésével is magyarázható, fizikai történésről van szó.

Ha időt hagyunk a levegő beáramlásának, akkor a levegő beáramlása a beszéd közbeni szünetekben a szájon és orron keresztül történik meg. Tehát ha direkt vesszük a levegőt (sokszor hangja is van), az már egyfajta izgalomra utal és semmiképpen sem felel meg az anatómiai adottságainkank. Mindig kisebb vagy nagyobb szünetet kell hagyni ahhoz, hogy a levegő beáramoljon az elhasznált levegő helyére (így lesz minél hangtalanabb) és az új levegővel, ami beáramlott továbbra is beszélni tudjunk. Ez könnyed és nyugodt folyamat.

Próbáld meg az előző a feladatot hónapokkal is a következőképpen, a rekeszen van a kéz továbbra is.

Így tovább, majd tapasztalni fogod, hogy egyre kevesebb a kilélegezni való a sorok végén, hiszen egyre inkább felhasználod a levegőt.

Figyeld meg, mikor nincs már kilélegezni való levegőd. Figyelj arra is, hogy továbbra is könnyed legyen a levegő felhasználása, oszd be, de ne kezdj el préselni a rekesz körül és ne szoruljon össze a torkod.

Kicsit ismétlek, hogy minél jobban üljenek az információk:

• Ha jó a beszédlégzésed, akkor a hangod jó megszólalásához már adott az első nagyon fontos feltétel.
• Helyes beszédlégzéssel megteremted a hangerő fokozás préselés nélküli alapfeltételét.
• A helyes beszédlégzés leveszi a terhelést a hangszalagjaidról, így elkerülheted a rekedtséget és a túlterhelést.
• Ha jól használod a légzésed beszéd közben, sokkal tovább bírod majd hanggal – akár hosszabb megszólalásoknál is (fél/egy napon keresztüli beszéd).
• A légzésed tudatos használata nemcsak a hangodra hat: segít fókuszban maradni és csökkenti a stresszt is. Így beszéd közben nyugodtabbnak, összeszedettebbnek és magabiztosabbnak fogsz hatni.

Vagyis a légzés kontrollálása nemcsak mechanikai szempontból, de mentálisan is támogatja a kifejező beszédet, amely a hatékony kommunikáció alapfeltétele.

Ráadás feladatok

Ha azt érezted, hogy nehezen megy az ellazulás, és nem tapasztaltál könnyedséget a hangadások során, akkor javaslom az alábbi feladatokat.

A polivagális elmélet (Polyvagal Theory) egy idegtudományi megközelítés, amit Stephen Porges dolgozott ki. Azt magyarázza, hogyan reagál az idegrendszerünk a biztonságra és a veszélyre – és ez hogyan hat a viselkedésünkre, kapcsolatainkra. Nagyon szeretem az elérhető irodalmak közül a Lehorgonyozva könyvet, szívből ajánlom, nemcsak megérteti a polivagális elméletet hanem szuper gyakorlatokat is tartalmaz a könyv. A különböző idegrendszeri állapotok bizony kihatnak a beszédünkre is.

1. Biztonság és kapcsolódás (ventrális vagus)

• Nyugodtnak, biztonságban érezzük magunkat
• Könnyen kapcsolódunk másokhoz
• Tudunk gondolkodni, figyelni, kommunikálni
• A légzésünk kiegyensúlyozott, rekeszizom is részt vesz a légzés folyamatában. Vállövi rész nyugodt.

Ez az „ideális” működés: ilyenkor vagyunk igazán jelen.

2. Harcolj vagy menekülj (szimpatikus idegrendszer)

• Stressz, feszültség, szorongás
• Gyorsabb pulzus, készenléti állapot
• Cselekvésre készülünk: támadás vagy menekülés

Hasznos veszély esetén és nagyobb aktivitást igénylő feladatok esetén, de tartósan kimerítő. Tartós megléte krónikus stresszt okoz és sokszor zaklatott, pattogó beszédet, ami oly jellemző a ma beszélő emberre.

3. Lefagyás, összeomlás (dorzális vagus)

• Energiahiány, üresség, „kikapcsolás”
• Elszigetelődés, motiváció hiánya
• Mintha „nem lennénk jelen”

Ez a legősibb túlélési reakció, a legkorábban fejlődött az idegrendszeri fejlődésünk során.

Miért hasznos ez a tudás? Segít megérteni, miért reagálunk néha „túl erősen”. Rávilágít, hogy a viselkedés, reakciók hevessége mögött idegrendszeri állapotok vannak. Terápiában segít visszatalálni a biztonságérzethez (pl. légzés, testérzetek, kapcsolódás).

Néhány gyakorlat, ami a hasznodra válhat a gyakorlások során